To fill out the word count needed to publish a chapter, I will copy here four of my favourite poems. Two of them are written in Hungarian, my native language, one of them is German, and the last one is Latin. In turn you can copy the gems your native language produced in the comment section, if you are so inclined.
My absolute favourite, the best poetry humanity ever produced from the pen of Zrínyi Miklós, or Nikola Zrinski:
AZ ID? SZáRNYON JáR...
Az id? szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
és foly, mint er?s folyás;
Visszá soha sem tér,
Mindent a' f?ldre vér,
Mindeneken hatalmas;
? gazdagot, szegént
?szveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás.
Csak egy van, id?t?l
S az ? erejét?l
Aki békével marad;
Nem fél kaszájátol,
Nem sebes szárnyátol,
üd? rajta elolvad:
Az tünd?kl? hirnév,
Mely dics?sségre rév,
Az mindenkor megmarad.
NEM IROM PENNáVAL...
Nem irom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel,
Az én ?r?k hiremet.
BEFED EZ A KéK éG...
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a' f?ld lészen alsó.
It would be absolutely great if some time in the future I got to write a historical novel about Zrínyi. Zrínyi is just the best. Have some more stoic philosophy from him!
Support the creativity of authors by visiting the original site for this novel and more.
Obsidionis Szigetiane, Pars Quarta 1-5:
1.
Fut, fárad az ember és kap ez világon,
Véli, hogy állandó boldogságot adjon;
Nem hiszi, t?vébül szerencse szakadjon
Markában, s kis édesért száz ürmet adjon.
2.
Kit gyakran szerencsétlenség messzi kerül,
Valaha ?rá is nagy usurával dül;
Mentül nagyobb hegyen forgó szerencse ül,
Annál nagyobb kárral és sebességgel dül.
3.
?rül az szerencse ember esésében,
Azért ? elveszi, teszi csaknem égben,
Hogy gy?ny?rk?dhessék nagyobb esésében,
Mint juhász k?sziklán k?nek g?rgésében.
4.
én tinéktek példát messzir?l nem adok,
Noha mennyi hajam van, annyit adhatok:
Mehmet bassa esetét jól hallottátok,
ült magassan s bizott, de lá, lehanyatlott.
5.
Boldog, az ki jóban el nem bizza magát,
De kész szüvel várja szerencse forgását;
Mind jón, mind gonoszon álhatatlanságát,
Látjuk szerencsének sokféle játékját.
Let’s read some light-hearted stuff from Goethe now, in remembrance of Publius’ favourite sibling!
Goethe: Erlk?nig
Wer reitet so sp?t durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er fa?t ihn sicher, er h?lt ihn warm.
Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? –
Siehst, Vater, du den Erlk?nig nicht?
Den Erlenk?nig mit Kron' und Schweif? –
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.
"Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar sch?ne Spiele spiel' ich mit dir;
Manch' bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand." –
Mein Vater, mein Vater, und h?rest du nicht,
Was Erlenk?nig mir leise verspricht? –
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Bl?ttern s?uselt der Wind. –
"Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine T?chter sollen dich warten sch?n;
Meine T?chter führen den n?chtlichen Reihn,
Und wiegen und tanzen und singen dich ein." –
Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlk?nigs T?chter am düstern Ort? –
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh' es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. –
"Ich liebe dich, mich reizt deine sch?ne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch' ich Gewalt." –
Mein Vater, mein Vater, jetzt fa?t er mich an!
Erlk?nig hat mir ein Leids getan! –
Dem Vater grauset's; er reitet geschwind,
Er h?lt in Armen das ?chzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.
Last, but not least, I bet Publius would love this one from his two hundred years younger namesake.
- VERGILI MARONIS AENEIDOS LIBER SEXTVS
Excudent alii spirantia mollius aera
(credo equidem), vivos ducent de marmore vultus,
orabunt causas melius, caelique meatus
describent radio et surgentia sidera dicent:
tu regere imperio populos, Romane, memento
(hae tibi erunt artes), pacique imponere morem,
parcere subiectis et debellare superbos.
Well, that should be enough to satisfy the algorithm. It’s fun though, sharing your favourite poetry like that, isn’t it? We should do this again sometime in the future.